Petar Preradović (született: Grabrovnicán, Pitomacsa mellett 1818. március 19-n – elhunyt az ausztriai Fahrafelden, 1872. augusztus 18-n) a horvát népi megújhódási mozgalom és az újkori horvát irodalom időszakának egyik legkiemelkedőbb költője. Annak ellenére, hogy még élete során a nemzet költőjének titulálták, Preradovic az illír mozgalomhoz viszonylag későn csatlakozott. Életét katonai karrierjének szentelte, ezért beiratkozott a bjelovári Katonai Főiskolára, majd később átjelentkezett a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. Az osztrák hadsereg több állomáshelyén is szolgált: Budapesten, Milánóban, Glinán, Postojnán, Cremonában, Bécsben, Temesváron és Aradon. Fokozatosan lépett előre a ranglétrán, majd végül tábornokként szerelt le.

Külföldön tartózkodva szinte teljesen elfelejtette anyanyelvét. Azonban Milánóban 1840-ben találkozott az illír mozgalom egyik kiemelkedő alakjával, Ivan Kukuljevic Sakcinskivel, aki felperzselte benne a haza iránti szeretet lángját. Az ő hatására Preradovic – aki addig csak német nyelven írt verseket – lefordítja Gundolic „Osman“ művét német nyelvre, illetve a cseh romantizmus költőjének Mache-nak verseit.

Első horvát nyelven megjelenő verseit 1843-ban írja Zárában. Óriási sikert arat a „Zora puca – Hajnal hasad“ című verse, amely 1844-ben jelenik meg az akkor megjelenő „Zora dalmatinska“ című folyóiratban. Ezután egy igen termékeny irodalmi időszak következik, amelyben Preradovic szinte minden fontosabb horvát irodalmi folyóiratnak a munkatársa lesz. Első romantikus verseket tartalmazó kötete 1846-ban Zárában jelenik meg (Prvenci), majd 1851-ben Zágrábban a „Nove pjesme“ címet viselő kötet. Gyakran írta verseit német nyelven, amit később lefordított. Ebben segített neki barátja Ivan Trnski.

Maga Preradovic költészetét három tematikus egységre osztotta: a hazaszeretetről és a szerelemről szóló versekre, valamint általános témájú versekre. A külföldi művek fordításait „Idegen“ verseknek nevezte. Annak ellenére, hogy Preradovic patrióta versei által lett híres, amelyek a nemzeti romantizmus szerves részévé váltak(Putnik, Djed i unuk, Na Grobniku, Rodu o jeziku, Jezik roda moga), érzelemdús és melankólikus szerelmes verseket is írt, amelyek neopetrarcai stílusjegyeket hordoztak magukban. Ezek közül néhány bekerült a Horvát Költészet Antológiájába (Mrtva ljubav), míg néhány versét meg is zenésítették (Miruj, miruj srce moje). Számtalan reflexív verset is írt, amelyekben népszerűsíti a horvát költészetet tematizálva az emberi egzisztencia tragédiáját, a vallás kérdését, Istent, a halált, az emberiség jövőjét (Smrt, Ljudsko srce, Bogu, Prvi ljudi).

Preradović az ausztriai Fahrafeldben hunyt el. Bécsben lett eltemetve, de 1879-ben földi maradványait átszállították Zágrábba.

Forrás: prof. dr. sc. Krešimir Nemec, HAZU